::.. addict ..::

as if HEAVEN would be a product of the Microsoft Co. all those saved could be permanently deleted by only a fatal error
::.. udv, addict ..::::.. bloghome | ide.irj ..::
[::..archiv..::]
::.. 200303 [>]
::.. 200302 [>]
::.. 200212 [>]
::.. 200211 [>]
::.. 200210 [>]
::.. 200209 [>]
::.. 200208 [>]
::.. 200207 [>]
::.. 200206 [>]
::.. 200205 [>]
::.. 200204 [||]
::.. 200203 [>]
::.. 200202 [>]
::.. 200201 [>]
::.. 200112 [>]
::.. 200111 [>]
[::..xiao.shen.erdekes..::
::..es..::
::..izgalmas.kalandjai..::]
::.. xs.home [>]
[::..da.linkz..::]
::.. m_ATULA m_AGAZIN [>]
::.. technocol [>]
::.. razzia [>]
::.. nefrit [>]
::.. mamacash [>]
::.. moszatolok [>]
::.. muanyag [>]
::.. roboblog [>]
::.. SusieClueless [>]
::.. villanella [>]
[::..bm..::]
::.. sznoblog [>]
::.. 29blog [>]

::.. 20031128 ..::


ma ezt a közhelyet éneklem meg


::..mahler 17:33 [+] ..::
...
::.. 20031125 ..::
fogadal

ha majd a szálka főttkövérre ázik
csillan fékon szálon gazdacsepp
múltak szatyraiból újrafényű mázlik
ragyognak fogszor és haránt
fontos a teher súlyos a bírás
formaabroncs két ampulla ginzeng
összevé pontosul a sok lézeng
mint kit dandár kantárja ránt
fókuszba áll hunyorít a lézer
üregei kitömve péhákedves gézzel
vidámpark súlyzselés gyantapánt
markol csöpp velőt és tudja fáj a
használt dublőrei tarjagos pofája
szűkös szálkákkal sörmentén zsenánt


::..mahler 11:33 [+] ..::
...
::.. 20031124 ..::
szeretnék születésnapra szmájlni

novemberben thermo-harsinyát húz
a reggel és a csippás délelőtt,
telizajdulsz azbeszttel, mielőtt
törnél. mindegy, hogy elölsz vagy hátulsz.

penészvattában tüsszög a város.
ködnyálka szuszog a karcsú krómon,
minden mázat kap - csöppög az orrom -
szól az isten, a monoblokkgyáros.

ilyenkor nehéz az ajándék is:
milyen legyen, egyszerű, hasznos, furcs?
(amíg elgondolod, egy hosszút gyújts!)

feszengve csomagol a szándék is.
nem kell, hogy hasznot nyújts, se csíkos pulcs,
csak annyi, hogy boldogat, Basszuskulcs!


::..mahler 11:11 [+] ..::
...
::.. 20031118 ..::

::..mahler 12:39 [+] ..::
...
::.. 20031117 ..::
remetehancúr

én is lemondtam volna. de most
a helyemben vagyok, helybenhagyva,
nincs bent szelíd tárgyilagosság
sütőporkönnyű gyöngyözés. a fényküszöbön
átcsoszog, tejsűrűn zakatol nevetésbuborékok
felszínén - testük nincs is, csak ez a
térfalatot körülzáró kétdé - fullextra
olajú táncoló, örvénylő szivárványok.
vádalku szárnyak és húsos gesztenyék,
mamutelőttállók műszakváltása, sorban
izzadgat a hőlégéjjelnappaliban, aztán
ácsong a moszkván percekig mintha.
vázik, vézik, válni és maradni, valamivé
vagyok, ha a rendőr már magáz, a hómlesz
még tegez. trapézlányok, óvatosan hajlott
hátaikon bizalmatlan manírok, irha, csíkos,
hosszú, méla. zizgő telefonnyák, szemcsésen
lassú és büfészagú idő. a pára fókusztalanít,
lekerekíti a fejjellefelé gótikus fénycsóva-
templomok pengecsíkját, a subbassrezgette
agyvelőt és kocsiszekrényt. kitérdelt kordok,
tejsavak, ujjbegyek, metatagekkel kreppelt
izzósorozott istenhozottságok. kotlik bennem
az a férfias sutaság. az enyészet bevon, csak
aztán bont le. penészháló és rozsdabársony alatt
a hármodénkbe vetül valahonnan egy térfogatnyi
rohadás. egy uszkártüdőnyi pusztulás, örkény
felgyűri homlokát, szégyent szitál torkomra
az este, még aligkarácsonyi belakatlan
körutakon, a sálbalehelt türelmetlenségek
hazaérve kihűlnek a fogason vagy a
kabátujjba örökülnek, szponzorlistáimat
lapozgatom: hol kezdődök én és hol végződnek
azok, akik nélkül nem jöhettem volna létre?
pacába lustuló ecsetvonás, puha, megértő
pillantásom ernyős keszonokban lobogtat:
jólesek. süketen tágul a mundér, meglehetősen
golyóáll. ólmok kenődnek mellemen és
konkrét a híd, a folyó áll. mi folyik ott,
bár folyna bármi, csak volna lassú,
csak volna várni.
a fésűszilák tövén buborékmagány,
pezsgő bálákban remetehancúr, arcot
húz éjszakára gézporból és
savanyú krémekből. deszkapárna.
virslik fonnyadnak a zsírégő rácson,
könnyű baromfi, valódi műbeles,
kihűlt dühömet kecsöpbe mártom,
harsan a flanell, kamilláspúderes
dobozkák és karcsú papírhengerek
tornya mögül kidőlt mércemosoly
alácsókol az arcomra borított könyvnek,
gyengéden bökdös, rámül és lelocsol.

::..mahler 10:55 [+] ..::
...
::.. 20031113 ..::
jéakirándul

régbeton ösvényen izzik a csonthárty
lép és lépését kendőzi a ködcsap
felbuggyan hideg konzervbordás fénygyapj
dallamba csavart bokák térdek okán
éjmélyi dalát nyűgi a holdnak
mint bődülő szájberkattant füstmilán
sérvcsapot enged hóba lerakosgat
három táncoló görgő lápcsóvát
karbid ginzeng és rácsos teasüt
erdőkerülnek az elő közepett
kis lángsatuik közt reccsen a hold
lángfestésük sem akár sem szivár
léptek végén szubkután ég a hó
nemlépt vége mindig roskadás
egyenlőszárba sírva rendezi
szögeit támfalát vércsés sugarát
koszlott légypernye kerül a szóba
távolság szerint ül a láthatár
még feldalolgat refrént botolva
és ülve röhögi fagyott útporát

::..mahler 15:40 [+] ..::
...
::.. 20031112 ..::
legvidámabb barack

ajtószárnyak lengenek a lábnyomok fölött
pattog a sárminta ahogy szárad
kis habokat sajtol szögleteibe a présvonal
zománc csikordul zománcon sodronykefe
sólisztgyurma ingóság szikkad a sütőben
vízfestékkel várja a befedő gyerekkéz
szívd fel a színt szivárogjon át a kék
díszterítő petróleumos fűrészpor és
billeg ugyan de jól zár a fegyverszekrény

nem ide divat most nevetni és szépni
feszeske mellet a fehér lada niva se vár
szolgamód révül mágnás képébe a kérges
bambán mindenttudó alamizsnabáró

faluba állnak ezek a mostanok
térdcsavarokkal keserűznek bátran
homlokom belóg kérek fapántlikát
többen acsognak csak a pofád van
meg a nagybüdös ármány amit ugyan fene bánna
üzletileg mégis üzlet ha nem szórnád
külfalvakba repedt sarkon túl a mirhát
suhog a kocsmanép égetés előtt komor nád
ily jómódban megveszem a bérgyilkost
akit rámküldtek azok ott hátul
a gép mellett látod nem feketül
senkük már az erőszakhaláltól
hét köbméter klórmészből divatos félcipő
kandikál e költői lóláb koponyavigyorral
kifele

mégis hat kilométer távol rézizzású
términtákat száguld egyhelyt az úgynevezett
természet még beszkenneletlen feldolgozatlan
képek vetülnek a homlok mögé aztán úgy a
harmadik héten már minden az ami közöl
a természet és főképp közöny buta romantikáját
nem olvasta nem tanulta nincsen neki sehogy
megmagyarázva nem iszkol csak örök ellik s
pusztulgat magában magába

határokat rajzol drótot húz kerítésnek
krétával csíkot erdőt lejtőt mér
zsinórral tagol cikkez feldolgoz
kéménnyel keríti sovánnyá a füstöt

és ha az idő segít ki a vershelyzetből is
azzal úgy mondják idővel összeérnek és
saját mítoszt gyöngyöznek a természet
és a része egyrészes öltönytelen méla
szappanoperába sűrülnek eggyé ahol egy
árva ige sincsen

a kis tanonc talán lefekszünk vele
persze ha mi leszünk a rendezők szóval
a kis tanonc ahogy utánahúzza a zoomot
állandóságot ezoterálunk a változásba
léptékváltó sétánk végtére értve
félreéljük dermedten baszunk és zabálunk


::..mahler 17:18 [+] ..::
...
elm élet

bölcsbutaboldog szálka dal
kendi magából tölcsejét
tengere sápadt szél kedély
sódara arcbőrt rátipart
reggeli tápon dél kaszál
szófakajütből csontvidám
végtagi krokkódil kiszól
izzad amott négy göngyöleg
bús düledékű bárkaszál
lópata kezdő hőse hull
nem nekem illan hulk idol
reng a kanócom száll kabát
boldog a szálkás bölcs bután
fémjelez úton milky dal
csók csak a büszkés szil kidől
visszaelőz most


::..mahler 15:20 [+] ..::
...
::.. 20031106 ..::
sülly

csupa imidzs ma a lelkem
bérmaboldog telizsák
szatyor zizeg bársony elken
lóbaszáradt téli telken
legumizott tejüzem
fagyás ellen márki véd meg
egyáltalán bárkitől
ki rabol el percről percre
kinek kell a veszett fejsze
jégtörő húz bárka tol
vízre feszülett eképpen
csontüregbe szivárog
minden kedves hallgatónak
viagrakék habmacsónak
tengermélyről lámpacsónak
mélyeket kivánok


::..mahler 18:11 [+] ..::
...
::.. 20031105 ..::
mottójongle úr vagy őr
kis képes kvantummechanika

mottó egy
Az álom négy vegyértéke valóban ugyanolyan világos, ugyanolyan termékeny, mint a szén négy vegyértéke a kémiában. Az álomnak négy területe, négy pontja van, melyeken át a végtelen térbe lendül. Egy igazi, őszinte költő, az eredeti nyelvéhez hű, a minden érzéken játszani akaró érzéki eklekticizmus disszonáns visszhangjaira süket költő titkának fölfedéséhez elég egyetlen szó: "Mondd, melyik kísért? A gnóm, a szalamandra, a sellő vagy a szilfid?" Márpedig - ugye észrevették? - ezek a látomáslények mind csak egy-egy anyagból vannak és abból táplálkoznak: a tömzsi, földi gnóm a sziklarésben él, ásvány és arany őrzője, a legsűrűbb szubsztanciáktól dagad; a csupa tűz szalamandrát önnön lángja emészti el; a sellő nesztelenül siklik a tavon és tükörképével táplálkozik; a szilfid pedig, akit a legkevesebb szubsztancia is elnehezít, a legkevesebb alkohol is rémít, s tán megneheztelne a dohányosra, ki "elemét beszennyezi" (Hoffmann), mint boldog anorexiás, gondtalanul emelkedik a kék égbe.
GASTON BACHELARD A tűz pszichoanalízise


mottó kettő
csuhácska lépked porcelán
mutánsnak nézne paul celan
SZÓVICCHUSZÁR MAHLER ostoba rím


mottó három
legérzéketlenebbjeinknek is jólesik néha megsimogatni egy kedves kis buta fraktált. vagy tálat. ilyenkor a megsimogatott ijedten, sírva elszalad. bizony, ez nincs másképp.
régi sintó falfirka


ott fémfogasokra borulna
húzná a föld szagát nehezét
esők hányások ölelések
hajszál madárszar kerek parázsnyom
súlyítaná öreggé amúgy
divatos kedvenc kabátját
és színtelen szúros szag
gőzlené teli a szobát
jobbanmondva helyiséget ami
a szobaság egyetlen kibaszott
attribútumával sem bírna
ahogy a fogas se bírná
több ruha súlyát vagy
kevesebb-de-nehezebbét
szóval üres lenne szögletes
falak szegélylécek körbe-
hagyott aljzatból meredő
háromszíndrót csalna némi
izgalmat szigszalagos réz-
végeivel a térbe amit
a hiány töltene meg vagy
hiány híján kutyaszarszag
túramintás cipőtalpról

és bedobozolt állatok
sorsát aggódná a kar
élehale dorombolnák
kérdőre görcsölt uvulával
egy szoprán kölnis kendőt
gyűrögetne rengő mellén
páran konyakot itatnának
vele megint páran cédulát
csúsztatnának oda ha már
nem lenne a felesége
legalább az öltözőben
leszophatná aztán kölnis
kendőjébe törülve a száját
volna aki szikkadt bécsis
zsemlét falna miután a
rohadt salátalevelet
gondosan kiszedte de ők sem
jelentenének de ők sem
lennének jelen zsongó kötő-
szövethalom éneklő hús
és egyáltalán nem is lenne
a kar mégse csak a szagszoba
a drót a falból sziszegve
mosolyogva mint borostyán
nőné be a kabáttartó
vizes fémfogast hogy a
billenőkapcsoló állása
döntse döntené romlásba
virágba meglepné ha tetten
érné még egy sprőd inger
rezgő macskatulaj donos


::..mahler 17:33 [+] ..::
...

::.. addict ..:: This page is powered by Blogger. Isn't yours?